elég

Définition, traduction, prononciation, anagramme et synonyme sur le dictionnaire libre Wiktionnaire.

Hongrois[modifier le wikicode]

Étymologie[modifier le wikicode]

(Adverbe) (1372) dérivé du préfixe el-, avec le suffixe -ig, → voir alig. [1]

(Verbe) Dérivé de ég (« brûler »), avec le préfixe el-.

Adverbe [modifier le wikicode]

Déclinaison
Cas Singulier Pluriel
Nominatif elég elegek
Accusatif eleget elegeket
Datif elégnek elegeknek
Instrumental eléggel elegekkel
Causal-final elégért elegekért
Translatif eléggé elegekké
Terminatif elégig elegekig
Essif formel elégként elegekként
Essif modal - -
Inessif elégben elegekben
Superessif elegen elegeken
Adessif elégnél elegeknél
Illatif elégbe elegekbe
Sublatif elégre elegekre
Allatif eléghez elegekhez
Élatif elégből elegekből
Délatif elégről elegekről
Ablatif elégtől elegektől
Possessif non-attributif singulier elégé elegeké
Possessif non-attributif pluriel elégéi elegekéi

elég

  1. Assez.
    • Eleget tettél mára.
      Tu en as assez fait pour aujourd'hui.

Verbe [modifier le wikicode]

elégni Indicatif Conditionnel Subjonctif - Impératif
Subjectif Objectif Subjectif Objectif Subjectif Objectif
Présent elégek elégnék elégjek
elégsz elégnél elégj, elégjél
elég elégne elégjen
elégünk elégnénk elégjünk
elégtek elégnétek elégjetek
elégnek elégnének elégjenek
Passé elégtem elégtem volna
elégtél elégtél volna
elégt elégt volna
elégtünk elégtünk volna
elégtetek elégtetek volna
elégtek elégtek volna
Futur elégni fogok
elégni fogsz
elégni fog
elégni fogunk
elégni fogtok
elégni fognak

elég

  1. Brûler.

Synonymes[modifier le wikicode]

Antonymes[modifier le wikicode]

Prononciation[modifier le wikicode]

Références[modifier le wikicode]