Aller au contenu

elég

Définition, traduction, prononciation, anagramme et synonyme sur le dictionnaire libre Wiktionnaire.

(Adverbe) (1372)dérivé du préfixe el-, avec le suffixe -ig, → voir alig. [1]

(Verbe)Dérivé de ég (« brûler »), avec le préfixe el-.

Déclinaison
Cas Singulier Pluriel
Nominatif elég elegek
Accusatif eleget elegeket
Datif elégnek elegeknek
Instrumental eléggel elegekkel
Causal-final elégért elegekért
Translatif eléggé elegekké
Terminatif elégig elegekig
Essif formel elégként elegekként
Essif modal - -
Inessif elégben elegekben
Superessif elegen elegeken
Adessif elégnél elegeknél
Illatif elégbe elegekbe
Sublatif elégre elegekre
Allatif eléghez elegekhez
Élatif elégből elegekből
Délatif elégről elegekről
Ablatif elégtől elegektől
Possessif non-attributif singulier elégé elegeké
Possessif non-attributif pluriel elégéi elegekéi

elég

  1. Assez.
    • Eleget tettél mára.
      Tu en as assez fait pour aujourd'hui.
elégni Indicatif Conditionnel Subjonctif - Impératif
Subjectif Objectif Subjectif Objectif Subjectif Objectif
Présent elégek — elégnék — elégjek —
elégsz elégnél elégj, elégjél
elég elégne elégjen
elégünk elégnénk elégjünk
elégtek elégnétek elégjetek
elégnek elégnének elégjenek
Passé elégtem — elégtem volna —
elégtél elégtél volna
elégt elégt volna
elégtünk elégtünk volna
elégtetek elégtetek volna
elégtek elégtek volna
Futur elégni fogok —
elégni fogsz
elégni fog
elégni fogunk
elégni fogtok
elégni fognak

elég

  1. Brûler.

Prononciation

[modifier le wikicode]

Références

[modifier le wikicode]