szerelem

Hongrois

Étymologie

(Nom commun) Dérivé de szeret (« aimer »), avec le suffixe -elem, du proto-ouralien *śerɜ.

Nom commun

Szerelem d'Adolf Fényes, 1899

Déclinaison

Cas	Singulier	Pluriel
Nominatif	szerelem	szerelmek
Accusatif	szerelmet	szerelmeket
Datif	szerelemnek	szerelmeknek
Instrumental	szerelemmel	szerelmekkel
Causal-final	szerelemért	szerelmekért
Translatif	szerelemmé	szerelmekké
Terminatif	szerelemig	szerelmekig
Essif formel	szerelemként	szerelmekként
Essif modal	-	-
Inessif	szerelemben	szerelmekben
Superessif	szerelmen	szerelmeken
Adessif	szerelemnél	szerelmeknél
Illatif	szerelembe	szerelmekbe
Sublatif	szerelemre	szerelmekre
Allatif	szerelemhez	szerelmekhez
Élatif	szerelemből	szerelmekből
Délatif	szerelemről	szerelmekről
Ablatif	szerelemtől	szerelmektől
Possessif non-attributif singulier	szerelemé	szerelmeké
Possessif non-attributif pluriel	szereleméi	szerelmekéi

Possession

Personne	Singulier	Pluriel
Première personne du singulier	szerelmem	szerelmeim
Deuxième personne du singulier	szerelmed	szerelmeid
Troisième personne du singulier	szerelme	szerelmei
Première personne du pluriel	szerelmünk	szerelmeink
Deuxième personne du pluriel	szerelmetek	szerelmeitek
Troisième personne du pluriel	szerelmük	szerelmeik

szerelem \ˈsɛ.rɛ.lɛm\

1. Amour.
   • Szerelem, szerelem,
     Átkozott gyötrelem,
     Mért nem virágoztál
     Minden fa teteje? — (Szerelem, Márta Sebestyén)

     Amour, amour
     Maudit tourment,
     Pourquoi n’as-tu pas fleuri
     En haut de tous les arbres ?

2. (Avec un suffixe possessif) Chéri, amour.

Forme de verbe

szerelem \ˈsɛ.rɛ.lɛm\

1. Première personne du singulier du présent de l’indicatif défini de szerel.

Prononciation

• (Région à préciser) : écouter « szerelem [Prononciation ?] »

Voir aussi

• szerelem sur l’encyclopédie Wikipédia (en hongrois) 

Références

• « szerelem » dans Géza Bárczi et László Országh, A magyar nyelv értelmező szótára [Un dictionnaire explicatif de la langue hongroise], Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959–1962