cogitás

Voir aussi : cogitas

Espagnol

Forme de verbe

Voir la conjugaison du verbe cogitar
Indicatif	Présent	(yo) cogitás
		(tú) cogitás
		(vos) cogitás
		(él/ella/usted) cogitás
		(nosotros-as) cogitás
		(vosotros-as) cogitás
		(os) cogitás
		(ellos-as/ustedes) cogitás
	Imparfait	(yo) cogitás
		(tú) cogitás
		(vos) cogitás
		(él/ella/usted) cogitás
		(nosotros-as) cogitás
		(vosotros-as) cogitás
		(os) cogitás
		(ellos-as/ustedes) cogitás
	Passé simple	(yo) cogitás
		(tú) cogitás
		(vos) cogitás
		(él/ella/usted) cogitás
		(nosotros-as) cogitás
		(vosotros-as) cogitás
		(os) cogitás
		(ellos-as/ustedes) cogitás
	Futur simple	(yo) cogitás
		(tú) cogitás
		(vos) cogitás
		(él/ella/usted) cogitás
		(nosotros-as) cogitás
		(vosotros-as) cogitás
		(os) cogitás
		(ellos-as/ustedes) cogitás

cogitás \ko.xiˈtas\

1. Deuxième personne du singulier (vos) du présent de l’indicatif de cogitar.

Prononciation

• Madrid : \ko.xiˈtas\
• Séville : \ko.hiˈtah\
• Mexico, Bogota : \ko.x(i)ˈtas\
• Santiago du Chili, Caracas : \ko.hiˈtah\
• Montevideo, Buenos Aires : \ko.xiˈtas\